Schwarzer Engel: Hitsingle
Derült égből villámcsapásként ért, mikor kijött a 100 Jahre c. dal, ami akkor még csak egy EP volt, azóta megjelent a Höhere Gewalt című album, ami 11 új dalt hozott Dave munkásságába. Ez a dal elsőre is tetszett, aztán kb. kegyetlenül ráment az ismétlésre. Aztán nemrég kiderült, hogy ebből lesz egy videó is, amit én kimondottan nem szeretek, de maga a dal... az atyaég. Elsőre is dúdolni fogod.
Down for Whatever: A keselyű éve
Majd pont őket hagyom ki, mi? Ezt a dalt többször kellett meghallgatnom, mert nagyon mély mondanivalója van, és kellett hozzá egy hangulat, hogy átlássak a sorok között. Én is vesztettem el nem egy embert, egy ráadásul kegyetlenül friss. Úgyhogy most átérzem a sorokat... és tanulom a dalt, mert január 18-án kell énekelni az első sorban, hát hogyne. Igen, persze, hogy megyek. Pont én ne mennék?
Linkin Park: The Emptiness Machine
Beszéljünk egy kicsit 2024 nagy meglepetéséről. Én tudtam, hogy terveznek visszatérni, azt is, hogy Chester egy pótolhatatlan ikonja a kulturánknak, egy generáció bálványa (főleg az enyémé, a 20-30-as éveké), és nem lehet helyettesíteni. Viszont mivel 2 évig elég naprakész voltam velük, tudtam, hogy eredetileg nem Chesterrel kezdtek, és ha nem Chester lett volna az énekes Mike mellett, biztos, hogy nő lett volna. Így került a képbe Emily Armstrong, akinek néha kísértetiesen hasonló hangja van, mint Chesternek volt. Igen, szokatlan, igen, néha karcos, de nem olyan elviselhetetlen, mint Noorának a Battle Beastben. Ez már a kellemes kategória. Kíváncsi vagyok, hogy az album egyben milyen lesz.
Dark Embrace: We, the Witches
Egyik nagy felfedezésem volt tavaly a csapat, erre kiderült, hogy lesz egy új album november végén Land of Witches címen. Az meg nekem kimondottan kelleni fog, mert hát boszorkányos témában kell nekem minden is.
Nox Arcana: Dark Harvest
Már harmadik felvonásához érkezett a Darkfall EP sorozat, Vargo megint csodálatos muzsikákkal örvendezteti meg évek óta hűséges hallgatóit. Remélem, ezt is majd egybe dobja, mint annak idején az Ebonshire-t. Így októberben ideális, ha borzongatni vágytok, akinek meg az év minden napja Halloween (mint nekem, hehe), azoknak mindenkor tökéletes.
Road: Tévút
A Térfélcsere a legnagyobb kedvencem egyébként az újabb dalaik közül, így kérdezhetitek, miért nem azt hoztam inkább? Mert az öt hónappal ezelőtti, ez pedig csak egy hetes. És a szövege megint megérintett. Még egy, amivel teljesen tudok azonosulni. Jaj, azt mondtam, hogy van közös fotóm a Roaddal? Tekerj vissza, meg fogod találni :D
Xandria: No Time To Live Forever
Elsőre azt hittem, hogy Dianne-t hallom, aki közvetlen megelőzte Ambre-t. Olyan Nightfall érzésem volt, aztán kicsit Reborn, de... nagyon hangulatos, és az énekesnők között váltásban az ő érkezésének örülök a legjobban. (Ps.: a klip valamiért kegyetlen deja vu-t adott nekem… olyan Istenek hegye Areh könyvéből…)
Ad Infinitum: Follow Me Down
Melissa hangjával egyszerűen nem bírok betelni. Kár, hogy nem mindenki képes rá, hogy ilyen legyen. Lehet, hogy másnak úgy hangzik, mint mindenki más, de ha ki akarnék emelni bárkit is a nők közül, ő az első háromban lenne, mert tudjátok, mennyire válogatok nőtársaim között.
Soilworks: Spirit of No Return
Ahhoz képest, hogy az egyik daluk beragadt nekem Spotifyba, ideje volt bővítenem. Így kerültem ide. Nagyon fülbemászó, legalábbis nekem.
Cemetery Skyline: When Silence Speaks
Már meghallgattam a lemezt, és te jó isten. Egyszerűen nem bírok betelni vele. Ez a remek skandináv zene simogatja a lelkem. Ez a dal ráadásul tegnapi, úgyhogy friss. És nagyon szép.
Paddy and the Rats: Four Fingers
Bernie halála után kicsit kellett nekem egy szünet, mert azért mégiscsak padlóra tett a távozása. De ezt hallva szerintem ő is büszke a srácokra. Úgyis van egy friss lemezük, ideje valami új ismétlésre termett dalt vadászni tőlük. Mert nem az lesz úgysem, amit ők hoznak ki klipnek vagy dalszöveges videónak. Mint a One Last Ale.
Stratovarius: Event Horizon
Ami mostanában a Sabaton és a Powerwolf, az az én és a nálam idősebb generációnak például a Stratovarius. Egy megkerülhetetlen csapat, ha valaki a power metalban szeretne elmélyülni.
Lacuna Coil: Oxygen
Jé, nem figyelek oda, és hoznak egy új lemezt jövőre? Az kemény. Főleg, hogy ez a dal legalább olyan fülbemászó, mint a múltkori, amit bemutattam. Ja, és Cristina nem öregszik. Még mindig 30-nak néz ki, pedig már 50 is elmúlt.
As I Lay Dying: Whitewashed Tomb
Ez úgy kellett a fülemnek, elnézést mindenkitől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése