Apocalyptica: The Unforgiven II
Ez a kastély üvölti, hogy Simsben meg kell csinálni. Milyen gyönyörű már! *-* A svédországi Tjolöholm kastélyban forgatták ezt a videót, és legnagyobb meglepetésünkre, a finnek visszanyúltak az első albumhoz, amikor csak Metallica számokat adtak elő csellón. Akkor merész vállalkozás volt, most meg mindenki ismeri, és nem hallottam eddig senkit, aki nem szeretné. Főleg, hogy ez a fajta metal szerintem azoknak is teljesen tűrhető, akik amúgy nem szeretik, mert nincs benne semmi hörgés vagy agresszív szöveg. Őket is meg kellene nézni, november 25-én jönnek megint amúgy.
Amaranthe: The Catalyst
Először azt hittem, hogy már Elize is beállt a plasztikáztatottak sorába, de hála istennek, csak fények játéka zavart be. Meg így, ahogy nézem, ők is ráálltak erre a jövőképes, űrtémás vonalra. Azért ezt azért jó kiemelni, mert látni, hogy a zenészek is emberek, és őket is foglalkoztatja a világ, amiben élünk. Mondjuk, ők legalább nem olyan vészjóslóan látják, mint Dave fentebb...
Cemetery Skyline: Violent Storm
Gyerekek, az igazi aranytorkú Mikael Stanne és a szerelemgitárosom Markus Vanhala egy bandában? Mi ez a sötét varázslat odafentről? Mit csináltak ezek, hogy ilyen csodát raktak elénk? Ennyire jó kislány voltam? Hát de nem is csináltam semmit. Amikhez ezek hozzáérnek, az arany lesz. Egyszerűen ők hozzák azt a fajta skandináv varázst ebben a műfajban, amire muszáj figyelni. Már csak Nick Holmest kellene a Paradise Lost-ból beszervezni, és az úgy hiperventilláció. Csupa nagy nevek vannak ebben a bandában, az Amorphis-ból és a néhai Sentencedből is szerepel egy-egy tag.
Xandria: Universal
Jaj, de örülök, hogy Ambre még mindig itt van a csapatban. Egyszerűen egy teljesen jó vonalat hoz ebbe a csapatba, és bár imádtam Dianne-t, Ambre magasan követeli a koronát (ja, más kérdés, hogy szerintem a lányzó az élő Inanna Areh könyvéből). De maradjunk a dalnál, remélem, ez egy album előfutára is, aztán megint jönnek, és boldog leszek. Mondjuk, akkor már volt szerencsém képet csinálni ezzel a dalos pacsirtával. Meg a vele készült album, elég sokat ment.
League of Distortion: My Hate Will Go On
Nem elég, hogy szerintem cuki az a kislány az elején, akkor még itt van nekünk Anna, akinek már azóta vágytam egyéni produkciójára, hogy hallottam az Exit Edenben. A karcosabb vonalat már akkor is ő képviselte, aztán valahogy eltűnt a radaromról. De most már nem tűnhet el, pakolom is Spotifyba.
Leaves' Eyes: Hammer of the Gods
Kezdek meglepődni, mennyi viking témában utazó zenekar került most erre a listára. Jó, nekem nem hátrány, legalább ti is megismeritek, hogy milyen jók vannak a műfajban. Plusz, Elina ebben a videóban feltűnően szép. Amúgy ők is jönnek majd megint hozzánk, 2025. március 18-án érkezik a hajójuk a Barba Negrába (még nincs jegyvételre lehetőség, azért nincs belinkelve).
Crownshift: A World Beyond Reach
Nekem ez a csapat nem mond újat, mert amikor Alexi halála után a Children Of Bodom befejezte pályafutását, akkor nyilván a tagok folytatták zenei pályájukat, vagy más civil foglalkozás után néztek. Daniel Freyberg azonban maradt az előbbinél, így összeszedett maga mellé még néhány nevet Finnország nagyjai közül, így olyanokkal találkozhatunk, mint Jukka Koskinen (Nightwish) basszusgitáros, Heikki Saari (Finntroll) dobos és Tuomas „Tommy” Tuovinen énekes, aki 2004 óta a MyGrain nevű szintén finn csapatban is énekel.
Unleash the Archers: Seeking Vengeance
Szintén egy radarom alatti csapat, de ez a dal egyszerűen beragadt, annyira fülbemászó. Régen hallottam már ilyet énekesnőtől, és ennyire kevesen tudtak jót alkotni, hogy többet akarjak belőle.
Lacuna Coil: In the Mean Time (feat. Ash Costello)
A legutóbbi Lacuna Coil album valahogy kiesett a radaromról, pedig több ismerősöm is mondta, hogy ütős lett, ne hagyjam ki. Aztán annak rendje szerint ki is hagytam, mert más zenekarok foglaltak le. Pedig Olaszország egyik nagyjáról van szó, és ebben a dalban van két sor, ami másodjára már megakadt a fülemben:
DID THEY EVER TELL YOU TO BE STRONGER? DID THEY EVER FORCE YOU TO BE FINE?
Elmondani nem tudom, hányszor kaptam ezt már meg... pacsi az LC-nek és Ash Costello-nak, akit a New Years Day-ből ismerhetünk, és legutóbb egy nagyon menő vámpíros videóval rukkoltak elő, de az nem fért bele már az idei felhozatalba, de belinkeltem.
Lords of Black: Can We Be Heroes Again
Elfogytak a lányok, úgyhogy innentől kezdve már csak fiúk lesznek. A dallal abszolút semmi bajom, mert harmadjára egész fülbemászó tud lenni, viszont a CGI-jal vannak gondjaim. Annyira nem passzol, legalábbis szerintem. De csak nekem tűnik úgy, hogy az előző öt lemezhez ez nem passzol egyáltalán?
My Dying Bride: Her Dominion
A brit doom metal másik nagy csapata elérkezett a 15. albumához, ami „A Mortal Binding” címen jelent meg múlt hét pénteken, majd rögtön jött is a hír, hogy nem lépnek fel sehol, mert az album elkészülése zenekaron belüli feszültségeket okozott, és eddig vártak, hogy mi legyen... ha ez nekik megoldás, akkor hajrá. De nem így kellene tudniuk ütős dalokat írni? Jó viccet félretéve, a csapat a 2012-ben megjelent „A Map Of All Our Failures” című lemezük óta vannak előkelőhelyen, ha említenem kell valakit a műfajból, de erre nyilván rá is erősítettek, miért. Ha éppen szeretnél egy kis borongós hangulatot egy dark romance olvasmányod mellé, őket tudom ajánlani.
New Horizon: King of Kings
Senki sem látta jönni, hogy Nils fogja magát, és csinál egy harmadik bandát az Amaranthe és a Dynazty mellé, ami ráadásul erős keresztény üzenettel bír. Inkább nem mondok semmit, mert sokan úgyse értenének velem egyet.
Evergrey: Falling From The Sun
Erre a csapatra nem lehet azt mondani, hogy a zenéjük szürke lenne. Tök meglepődtem, hogy megint lesz egy új lemezük, ami majd „Theories of Emptiness”, címmel jön ki nyáron, egészen pontosan 2024. június 7-én. Az elég közel van, ha úgy nézzük. Ez már elvileg a második klipes előzetes a lemezről, de már a Save Us idején éreztem, hogy rájuk figyelni kell. Egyetlen egy negatívum: a tűzijáték felesleges, oké?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése