Nem, ilyen hamar nem vagyok kész Getával, akiről elmondhatom, hogy baromi beszédes, és nem olyan mogorva, mint amilyen Areh volt (csókollak innen is fiam!) De most, hogy az Aranyhajú történetét írom, és az egész regénybe belekerült immáron három olyan jelenet, ami a kéziratban sincs benne... azt hiszem, jó úton haladok, hogy az ő könyve hosszabb legyen, mint a sumer földi istenné volt.
Ezt onnan is tudom, hogy kénytelen voltam megváltoztatni a borítóját. Az előzővel sem volt semmi bajom - höhö, nyilván - de az a Geta a borítón a kamasz Geta... aki még csak álmában sem gondolta volna, hogy mit kap a 29. születésnapjára.
Az alábbi Geta viszont... höhö... rajta is érzed, hogy több, mint egy különc megjelenésű ember...

Ophelia Kelley édesapjával Egyiptom szerelmesei, és több kutatást sikerrel zártak. Az új ügyük azonban merőben más: egy felfedezetlen sírnál olyan ereklyére bukkantak, ami képes lenne megváltoztatni az emberiség történelmén. Az ereklye azonban egy Bölcsé, a világ második legidősebb vámpírjáé: Geta Throené.
Geta Throen nemrég egy hatalmas felfedezést tett, amivel nemcsak a saját történelmét tudná újra élni. A város maradványai nagyobbak, mint amiket eddig felfedezett, és királyként kötelessége, hogy a népét biztonságban tudja az állandó fenyegetésektől, amit már nem csak a Vámpírölők jelentenek.









