Down for Whatever: A Nyughatatlan
Miért van az, hogy az összes eddig kijött dalok közül ez most olyan szinten legyalulta az agyam, hogy már kegyetlen várom a negyedik lemezt. A klip végén van egy hint, hogy szeptember. Srácok, ha az szeptember 10 lesz, én elsírom magam (mondjuk csütörtökre fog esni, de ha lesz ilyen spéci előrendelői cucli, akkor rendelek). Vagy Hammer újság. Évek óta nincs poszterem kint a falon (*csengőszó* Liar. Van egy Sabaton kint az irodámban), de ez a négy srác, te… több merchem van tőlük, mint szerintem bármelyik másiktól.
DragonForce: Burning Heart
Egy ideje tökre kikerültek a radaromból, erre olvasom, hogy Alissa otthagyta az Arch Enemyt, alapított egy szólót, aztán belépett, mint frontasszony. Az Arch Enemy és a DragonForce két külön műfajban utazott (nem mintha amúgy Laurennek nem örülnék, az a nő legalább képes a hörgésre, nem úgy, mint sárika, de nem, még mindig nem Starkill-lehúzó posztot írok). Párszor már szóltam róla, hogy szeretem Alissa tiszta hangját, és itt nem megkapom? Totális boldogság van ♥. A 3-4 perces gitárszólók pedig ennél a zenekarnál abszolút nem újdonság már.
Arch Enemy: To the Last Breath
És ha már Arch Enemy. Őket sem szabad kihagyni. Nekem helyenként annyira visszahozza Angela stílusát, hogy azt elmondani nem tudom. Amilyen kis cuki Lauren, annyira lakik benne egy démon. Egyszerűen imádom. Jó döntés volt, határozottan.
Blue Medusa: Checkmate
Igen, megmutatom, hogy mit csinál a kékhajú lány olyan serényen. Tessék sárika, így kéne énekelni, nem olyan átlagosan. Igen, roastolom a csajt, nem mintha én tudnék énekelni, de akkor sem tetszik, ahogy frontasszony lett belőle a semmiből. Oké, maradjunk Alissánál. Hallhatjuk hörögni, tisztán énekelni, és legalább láthatjuk, hogy mennyire is tehetséges, és nekem személyszerint tetszik a klip is. És megígérem, többször nem hozom be.
Xandria: The Shannon's Home
Klipet először látva: te élő Inanna, mit csináltál már megint? Miért nem tudok kiszabadulni abból a körből, amit amúgy elviekben már lassan két éve ott hagytam? Klipet másodjára látva: tiszta dejavu. Kicsit olyan Nightwish-utóíze van, de szerintem Ambre a legjobb választás volt, még akkor is, ha nagyon szerettem Dianne-t.
Tarja: I Don't Care (feat. Dani Filth)
És ha már Nightwish, vissza kell térnünk A Hanghoz, aki számomra a királynő az énekesnők között. Ambre, Melissa, Alissa is csak hercegnők, de szorosan ott vannak mögötte.
Tarjának ez a lemeze elvileg keményebb lesz, mint az eddigiek, ami mondjuk nem egy hátrány. De mit keres itt a mini zsebvámpír? Igen, én is tudok a Cradle of Filth körüli botrányról (miért is ne tudnék?), de ezt a duettet te láttad jönni úgy 10 évvel ezelőtt? Mert én nem. Olyan tényleg Beauty and the Beast. És bármennyire eljátszottam a gondolattal, hogy egy Nymphetamine remake milyen jó lenne, azért Liv Kristine-t nem adjuk. Az egy már 20 éves klasszikus csoda, hát nem kéne átültetni!
Amberian Dawn: The Vision of Dreaming
Véget ért az Abba-metalos korszakuk, hála az égnek. Bár Heidi nálam magasra tette a lécet a zenekar első lemezeivel, abszolút nem szerettem az előző énekesnővel a csapatot (meg kellett keresnem, hogy hívták a nőt, Capri Virkkunen volt a neve), úgyhogy most nekem külön öröm őket újra itt köszönteni. Nem is olyan régen, 2026 márciusában jelentették be, hogy közös útjaik elválnak. De már úgy olvastam erről, hogy be is jelentették az új énekesnőt, Nicole Willertont, akinek már ezerszerszer jobban tetszik a hangja, mint anno Caprinak. Bocsi, nem minden északi énekesnő jön be. A csapat már a 11. stúdióalbumára készül, ami majd most június végén fog megjelenni. Addig lehet ismerkedni.
Dimmu Borgir: Ascent
Hogy mi a csudajóság volt az az első pár másodperc ettől a bandától? Meg kellett néznem, hogy valóban azt hallom, amit hallok. Jó sok év eltelt a legutolsó Dimmu lemez óta (bár nekem személyszerint a Gateways máig egy megkerülhetetlen kedvencem). Végre lesz megint mit hallgatni, ha olyan sötétebb témákba mélyedek el.
Evergrey: Leaving the Emptiness
Nem tudom, hogy amúgy én hallom csak-e, de mintha kicsivel „vidámabb” lenne a zenéjük? Mert amúgy szerintem az, hogy kijössz a fényre, elhagyod az ürességet, az tényleg valami komolyat jelent. Tényleg van egy olyan pozitív vibe-ja ennek a dalnak. És igen, meg lehet figyelni a Theories of Emptiness után más a vonal.
Moonspell: Far from God
Visszatérünk a goth rock/metal vonalra, és kezdjük az egyik olyan bandával, akik elég nagy nyomot hagytak maguk után. Akaratlanul is azt látom, hogy a Moonspell Xavier másik kedvenc bandája. Én meg alapból szeretem őket a Scorpion Flower óta, de már korábban is imádás tárgya volt a The Butterfly FX.
Paradise Lost: Salvation
Xavier másik kedvenc nagy gothic metal bandája a Paradise Lost, akik csináltak egészen véletlenül egy Dead Can Dance feldolgozást, aminek egészen véletlenül Xavier a címe. Az eredeti verzió sem rossz, de a Paradise Lost-é nekem jobban bejön. Mert amúgy sokkal jobban passzol az én világomba, és amúgy is, ha választanom kellene, akkor a Paradise Lost az egy ilyen örök kedvenc maradna. Ez a klip még amúgy karácsony környékén jött ki, és már akkor is imádtam.
The 69 Eyes: Cold Sweat
Azon kívül, hogy Jussin látni, hogy öregedett, a srácok többsége abszolút nem (vámpírok, hát hogy a pityukában öregednének?!) Hogy a francba csinálják? Jyrkin alig fogott az idő, mintha a Blessed Be idején látnám, és az egy istentelenül jó album volt már akkor is. Ja, és ha nem úgy alakult volna a Fekete Tőr sorozat stábja, ahogy, akkor Jyrki tökéletes Wrath lett volna. Végre megint hallgatok úgy 69 Eyest, hogy végig megy a dal, nem átskipelem a felénél. Valahogy az előzőek nem jöttek úgy be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése