Szerző: Charissa Weaks
Cím: A Boszorkányszedő
Eredeti cím: The Witch Collector
Sorozatcím: A Boszorkányjáró
Sorrendben: 1.
Fordította: Mile Csaba
Magyar kiadó: Ventus Libro, 2025
Eredeti kiadó: City Owl Press, 2021
Műfaj: romantasy, boszorkányos, váltott szemszög
Oldalszám: 542 oldal
Fülszöveg:
A Boszorkányszedő minden Arató Hold idején belovagol a völgyünkbe, és a halhatatlan Fagykirály otthonába hurcolja egyikünket, hogy mindörökre ott maradjon.
Ma érkezett el az idő: a Begyűjtés Napja.
De nem értem jött.
Én, Raina Bloodgood, huszonnégy éve élek a faluban, és ezalatt mindig elment mellettem.
Az ő hibája.
Raina Bloodgoodot egyetlen vágy hajt: megölni a Fagykirályt, és a Boszorkányszedőt, aki elrabolta a húgát. A Begyűjtés Napján kegyetlen bosszút akar állni, azonban egy sokkal baljósabb fenyegetés borítja lángba a világát. A hamvakból feltámad a Boszorkányszedő, Alexus Thibault, a férfi, akinek a halálára esküdött – az egyetlen, aki segíthet megmenteni a húgát. A jég, a tűz és az ősi istenek évezredes történetébe keveredve Raina kénytelen feladni a bosszúvágyát, hogy segítsen a Boszorkányszedőnek, különben a birodalmuk – és a húga – az ellenség kezére kerül. Csakhogy jó és gonosz között elmosódnak a határok, és Rainának több vesztenivalója lesz, mint hitte. Mit tehet, ha a Boszorkányszedő többé már nem a gonosztevő, aki elrabolta a húgát, hanem a hős, aki a szívét lopta el?
Véleményem
Már tavaly óta vártam ennek a könyvnek megjelenését, mert odakint imádták, és bár nekem elég jó angolom van, mégis az anyanyelvemen szerettem volna elolvasni ezt a kötetet, amiben Raina és Alexus, vagyis a Boszorkányszedő történetét követhetjük, egy „enemies-to-lovers” trope-ban. Már a könyv elején érződik, hogy „he falls first”, de nem csak emiatt érdemes ezt a könyvet kezedbe venni. Vérbeli romantasy, így ha ACOTAR vagy Fourth Wing elvonással küzdesz, építsd be ezt a gyönyörűen éldekorált, domborműves kötetet a polcodra.
Nehéz spoilerek nélkül beszélni a könyvről, főleg hogy kettőt már le is lőttem belőle már az első bekezdésben. Nekem az elején egy kicsit lassan indult be, de úgy a 8. fejezet környékétől alig bírtam letenni. Rettentően olvastatja magát a könyv, szinte együtt vacogtam a karakterekkel, együtt méláztam el a Boszorkányszedő alakján [nyilván nálam plusz pont, mert a hosszú hajú férfiak a gyengéim, így instant kapott egy(-kettő, három) plusz pontot].
A történetet nem éreztem vontatottnak, bár tény, hogy az eltévedésük kicsit lelassította a sztorit, de ez csak közelebb húzta a karaktereket egymáshoz. És nagyon könnyen meg lehet kedvelni a néma Rainát, aki pont egy olyan hősnő, akivel szívesen lennék jóban, mintsem az ellensége. Mert ez a nő bizony tud. Nem is akárhogyan.
Van egy sokkal nagyobb fenyegetés az istenek szemében, így Alexus jelenléte eltörpül az egészben, de a céljait megtudjuk, miért lett Boszorkányszedő, és amúgy neki is van egy titka, egy erősebb hatalma. Ebből én még többet szeretnék látni.
A folytatásra remélem nem kell sokat várni, szívesen merülnék vissza ebbe a csodálatos világba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése