
Sabaton: Templars
Pont beszéltem valakikkel, hogy a Sabatonnak is itt lenne már az ideje valami újat adni, erre tessék… egy videó a templosokról. Nekem meg úgyis az a korszak kell nagyjából, mert Malachit valahogy meg kell alapozni, na… ne tudjátok meg, hogy jár az agyam amióta ezt meghallgattam. Ez olyan forever on repeat lett azóta Spotify-on.
From the Sky: Égi jelek (Signa Caelestia)
Elmondani nem tudom hányszor hallottam már ezt élőben, mióta játsszák, és már akkor is tetszett, csak hát nem tudtam eddig egyszer se listára rakni… erre most végre itt van. Van akusztikus verziója is, azt jobban nyomják most a srácok, mert az jön ki előbb. De csakhogy lássátok, hogy milyen rendes vagyok, megkapjátok azt a változatot is. Legyen mire zsebkendőt hozni. Ez a dal nagyon szép, képpel együtt pedig még szebb.
Eluveitie: Taranoias
Svájcba már csak miattuk is érdemes visszatérni, mert ez az a fajta zene, amire nekem szükségem van. Plusz, Fabienne hangja néhol emlékeztett Anna hangjára, akit mostanában a Cellar Darling soraiban találhatunk meg. Plusz, az ő hangjuk nem zavarja a fülem.
Dalriada: Holló
Nehogy azt higgyétek, hogy hazánknak nincsen folk metalba nyomuló csapata, ahol lehet hallani némi népzenei elemet is. Régen nem figyeltem már a csapatra, de ezzel visszakerültek a listáimra. Ment is a dal a Spotify lovesongs listára.
Linkin Park: Unshatter
Hallottam már az új albumot, és azt kell mondanom, vannak benne visszatérő elemek, amiket hallottam már az első két lemezről. Egészében véve egy erős anyag egyébként, ennek ez az egyik bónusz dala. Chester büszke rájuk fentről, higgyétek el.
Depresszió: Édenkert
Nem maradhatnak le erről a listáról sem, mert amúgy veszettül nagyot szólt koncerten (persze, hogy ott voltam, pont én nem? Sőt, már az augusztusi koncertre is van jegyem). Tipikus Depi, de mégis van benne valami újdonság, ami miatt megéri rájuk figyelni. 13 év után is azt mondom, hogy az egyik kedvenc zenekarom itthonról, és ez nem fog változni. Az, hogy éppen hányadikok az attól függ, mennyire vannak ismétlésen. Most megint elől vannak.
Road: Hétfő reggel
Sikerült leszakadnom a Térfélcseréről. Igen, túljutottam a dal nagyszerűségén. De ez valami hasonlóan szeretne beragadni az ismétlésekbe. Nem koncertes, de a decemberi arénás bulijukon készült. Nem, nem voltam ott, az arénás bulik nekem nem fekszenek :3
Down for Whatever: Aftermovie (Ébressz fel)
A Roaddal ellentétben ebben a videóban nyomokban Amy van fellelhető helyeken. Szinte hihetetlen, hogy részese lehettem ezeknek a srácoknak a bulijukon, és atyaúristen az égben ♥
Bloodred Hourglass: The Crown is Permanent
Szerelmeim Finnországból ♥. Na, csak nem hittétek, hogy elfelejtettem, hogy amúgy én mostanában a melodic death metalon létezem? Ugyan, kérlek. Igaz, a könyvek miatt ezt a csodás műfajt félre kellett tennem, és felfedezni olyan csodákat, mint a Myrath vagy egy zseniális szerzőpáros, de ez örök szerelem marad. A cím meg egy az egyben Arehre utalás: a koronája végleges ;).
Sleep Token: Damocles
Amióta hallottam a The Summoning-ot tőle/tőlük, azóta valahogy mindig felfigyelek, ha kapunk valami újat. A Caramel-lázat kihagytam, nekem ez valahogy jobban tetszett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése